Makói, nem makói

A képen látható vöröshagyma Új-Zélandról származik.

A makói hagyma nemzeti kincs. A Makón és környékén, tehát Csongrád és Békés megye határos területein speciális eljárással termesztett fajták számítanak eredetvédett makói hagymának. Termesztésének történetében egyaránt közrejátszottak emberi és természeti tényezők. Egyrészről több évszázadon át a hagymatermesztés nyújtott kizárólagos megélhetési forrást a környékbeliek számára, másrészt az éghajlati és talajbeli sajátságok teremtették meg a fajtára jellemző tulajdonságok kialakulását.

Röviden, a fiatal hagyma szára vastagodni kezd, és a földben hagyva megindul a növekedése, ami a “nyárvégi meleg és csapadékban szegény időben lelassul, a lomb és a gyökérzet elszárad, a hagymatest külső levelei elvékonyodnak és kialakul a zárt, erős, páncélos bronzvörös Makói vöröshagyma szín.” A hosszú napsütéses napok (15 óra/nap megvilágítás) teljesítik ki a makói hagyma jellegzetességét. Az idők során a sokféle hagyma többszörös szelekción és hosszú nemesítési folyamatokon esett át, így alakultak ki a ma kapható fajták. Erős ízű, csípős, telt aromájú, kemény hagymák ezek, magas vitamin ás ásványi anyag tartalommal, frissen vagy főzve megfelelően tartva egész télen át fogyasztható.

A makói hagyma történetéről részletes összefoglalót a következő linken találunk, érdemes elolvasni. http://new.mako.hu/voroshagyma/

A KSH adatokból kiderül azonban, hogy az utóbbi 20 évben drasztikusan csökkent a vöröshagyma termelés, 2010-re 60%-al esett vissza 1990-hez képest. Itt is megfigyelhető az egyéb mezőgazdasági terményekre is jellemző tendencia, hogy egyrészről nagy mennyiségű, olcsóbban elérhető import érkezik az országba, az alacsony felvásárlási árral nem tudnak a termelők lépést tartani, másrészről pedig az itthon megtermelt prémium minőség jó része elhagyja az országot, és külföldön kerül értékesítésre.

Ezért “hagyma-kommandónk” során kifejezett figyelmet szenteltünk a piacon, boltban kapható hagymák eredetének megállapíthatóságára.

Többek között az egyik nagy budapesti vásárcsarnokban mértük fel a vöröshagyma kínálatot. Arra voltunk kíváncsiak, hogy mennyi információ érhető el a termények származási helyéről a vásárlás helyszínén vagy interneten. Azt találtuk, hogy az árusító helyek körülbelül felénél volt krétával táblára, vagy filccel kartonlapra írva utalás a hagyma származási helyére, úgy mint “magyar hagyma” vagy “makói hagyma”, másik felénél csak egyszerűen “vöröshagyma” felirat volt. Szerettük volna megtudni, hogy létezik-e valamilyen dokumentum, amivel az árusítónak igazolnia kell a termék származási helyét, és ha igen, akkor milyen hatósági szerv feladata ellenőrizni, hogy a feliratok megfelelnek-e a valóságnak. Azaz a “makói” felirat mögött valóban makói-e a hagyma, illetve a “magyar hagyma” felirat alatt valóban magyar termesztésű hagyma van-e?

Először a vásárcsarnok telefonszámán próbálkoztunk, onnan egyből a Piacfelügyelőséghez irányítottak. A Piacfelügyelőség telefonszámán jelentkező ügyfélszolgálatos elmondta, hogy az ellenőrzés a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal (MgSzH) dolga, és a felügyelőség nem tud róla, hogy valóban ellenőriznek-e, és ha igen, milyen gyakorisággal történnek ellenőrzések. Annyit tett még hozzá, hogy elvileg számlával, vagy ha őstermelőtől vásárolt, akkor felvásárlási jeggyel kell a piaci árusoknak igazolniuk az termék forrását, ami alapján a hivatal nyomozhatja, hogy a termény származása megfelel-e annak, amit az árus állít.

Kézenfekvőnek tűnő lépés volt a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatalnál utánajárni a dolognak.

Az MgSzH 2007-ben alakult 11 jogelőd szervezet megszüntetése nyomán. Szerteágazó feladatkörébe beletartozik az élelmiszerlánc felügyelete is, azaz a termelő – kereskedő – fogyasztó közötti termékbiztonság ellenőrzése.

A kormány.hu oldalon olvashatjuk:

“A hivatal munkája során néha a termelővel szemben kell védeni a fogyasztót, néha a termelőt a kereskedőtől, és néha, a nem megalapozott bejelentések esetén az egész ágazatot a hitelrontástól. Éppen ezért rugalmas, rendteremtő és rendfenntartó hatósági feladat a miénk. A fogyasztók és az ágazat érdeke is egyben, hogy biztosítsuk, hogy a termelőtől a kereskedőn át az üzletig, minden ponton ellenőrizhető legyen egy adott termék. Az élelmiszerlánc-biztonság fenntartása és ”központosítása” azt a célt szolgálta, hogy az ellenőrzés minden eleme egy hivatalon belül történjen.”

(forrás: http://www.kormany.hu/hu/hatterintezmenyek-bemutatasa/mezogazdasagi-szakigazgatasi-hivatal)

Ugyanitt olvashatjuk még:

“Azt mondhatjuk, a rendszer a „mindig mindent ellenőrzünk”- felfogás felől mozdul el afelé, hogy inkább kockázati elemzésekkel megalapozott célzott, szúrópróbaszerű vizsgálatokat tartsunk. Igyekszünk ily módon elősegíteni és ösztönözni a jogkövető magatartást. Emellett számítunk arra, hogy a fogyasztói önszerveződések, civil szervezetek és a szakmai kamarák elvárásokat fogalmaznak meg a termékekkel szemben, és felhívják a hatóság figyelmét az esetleges visszásságokra, így elérhető, hogy költséghatékony módon egyre kevesebb eszközt kell alkalmazni egyre fokozottabb hatékonysággal.”

Ebből tehát az következik hogy egy egyébként változóban lévő ellenőrzési rendszerrel próbálják szabályszerű működésre ösztönözni a kereskedőket. Egy egészen friss sajtótájékoztató szerint pedig az ellenőrzések szigorítására készül a hivatal.

Az interneten közzétett telefonszámok egyikén érdeklődve kiderült, hogy 2012 március 15-től újabb szervezeti összevonások és névváltoztatás eredményeként jelenleg a NÉBIH (Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal) foglalkozik a fogyasztóvédelemmel, eredetvédelemmel. Megpróbáltunk tehát a NÉBIH-nél választ találni a fenti kérdéseinkre a makói hagymát illetően, de a sajtókapcsolatos dolgozó arra kért, hogy e-mailben fogalmazzuk meg kérdéseinket. Ezt meg is tettük, várjuk a választ, amitől reméljük okosabbak leszünk.

Azóta megjött a válasz, amelyben nagy vonalakban a sejtésünknek megfelelően az derül ki, hogy a megfelelő törvények, szabályok megvannak, de még nem kiforrott az ellenőrzés gyakorlata. A koncepció az lenne, hogy szúrópróbaszerű ellenőrzésekkel próbálják az érintetteket motiválni a szabályok betartására, viszont az ellenőrzések még nem lehetnek gyakoriak, amely az elmúlt hónapokban történt átszervezéseknek tulajdonítható be. Itt olvasható a kérdéseinkre kapott eredeti válaszlevél.

Megpróbáltuk ezután a nem hivatalos oldaláról is megközelíteni a kérdést, és választ találni, hogy hihetünk-e ma Magyarországon a krétával, filccel írt piaci táblák állításainak, vagy legfeljebb csak jóhiszeműen bízhatunk benne.

Megkérdeztünk ezért néhány piaci árusítót, akik elmondták, hogy tapasztalatuk szerint azt írnak ki a táblára amit jónak látnak. Nemigen találkoztak ellenőrzéssel, vagy ha igen, az nem a termékek eredetére vonatkozott, hanem adóügyi ellenőrzések voltak, ahol számlával, felvásárlási jeggyel igazolni kellett, hogy az árut hivatalos úton szerezték be. Tapasztalatuk szerint, arra, hogy a “makói hagyma” felirat mögött valóban makói-e a hagyma, sem a hatóság, sem a vásárló nem kíváncsi. Maguk az árusok sem lehetnek biztosak saját árujuk eredetében, hanem abban bíznak, hogy a magyar nagybani piacokra nem kerül be külföldi áru.

Tehát a kép egyelőre nem megnyugtató. Ahogy sejtettük, hivatalos intézményeink ma még nem tudják garantálni, hogy a makói hagyma felirat mögött valóban makói hagyma legyen, bár a közelmúltban történt szervezeti átalakítások alapján remélhető a helyzet javulása. Addig pedig csak a bizalomra építhetünk.