Gondoltuk, hasznos lehet ha röviden áttekintjük az általánosan ismert és kapható hagymákat.
A vöröshagymák csoportjába többféle fajta is tartozik, a jól ismert narancsos-barnás-vöröses színűek mellett (pl. Makói CR, Makói Bronz, Makométa, Góliát, Rákóczi Piroska stb.) vannak fehér változatok is (Fertődi Ezüstfehér, Lisszaboni Fehér). Sok fajta megterem Makón és környékén, a leghíresebb magyar hagymatermesztő vidéken és az igazi Makói típusok védett hungarikumnak számítanak. Fontos azonban megjegyezni, hogy nem minden vöröshagyma makói, ennek a témának egy külön írást szentelünk. A jó vöröshagyma kritériumai általában az erős ízkoncentráltság, kemény, tömör hagymatest, szép mélynarancs-barnás héjszín, hosszú eltarthatóság.
A lilahagymákra (pl. Braunschweigi, Tátényi Rubin) enyhébb, édesebb ízvilág jellemző, friss fogyasztásra kedveltebb. Vörös és lilahagymában is létezik a hosszúkás, ún. sonkahagyma, mely kevésbé hosszan áll el, salátákba ajánlott. Ez nem összekeverendő az ún. salottahagymával, az eligazodáshoz ez a cikk részletes útmutatót nyújt.
Az apró pici kerek gyöngyhagyma, melyet mélyebbre vetnek, hogy ne érje a nap és szép fehér maradjon, savanyított formában népszerű.
A metélőhagyma avagy snidling népszerű friss fűszer, nemcsak balkonon, kertben de télen konyhaablakban is folyamatosan zöldel.
Általában újhagymának hívjuk a friss tavaszi fiatal hagymát, melyből idővel aztán fajta szerint vörös vagy lilahagyma alakul, de vannak kifejezetten erre specializált fajok is például a téli sarjadék, vagy a kötözőhagyma, melynek a feje a földben tovább hagyva sem vastagszik meg.
Végül pedig az utóbbi években újra népszerűvé vált póréhagyma, melynek jellegzetessége, hogy csak elkészítve (főzve, sütve, párolva stb.) érdemes fogyasztani. Általában fél méter hosszú, vastag, fehérből zöldbe forduló színű szárral, melyet megtisztítva teljes egészében felhasználhatunk.
